Már eltelt azért egy pár év azóta, hogy utoljára a gimnázium folyósóját koptattam - annyi viszont egyátalán nem változott a suliban, hogy mindenki, de tényleg mindenki hulla laza akar lenni. A társaság közepe, a legvagányabb arc. Erre megy ki a játék, de az egész igazából csak egy színjáték. 

Így volt ez 5 éve is, így van ez most is: 

Ami vagány: 

• úgy tenni, mintha semmi sem érdekelne

• kibeszélni másokat a hátuk mögött

• azzal hencegni, hogy mennyire durván csapattad a hétvégén

• klikkesedni, kizárva mindenkit, aki a körön kívül esik

Ami nem vagány:

• kiállni azért, amiben hiszel (főleg, ha keresztény vagy)

• azt mondani, hogy "inkább felemelek másokat, mintsem lenyomjam őket"

• kedvesnek lenni

• nyitni mások felé, és nem kirekeszteni másokat

Két lehetőség adódik tehát mindenki előtt: 

A. Azon erőlködni, hogy laza legyél, közben elárulva önmagadat.

B. Nem erőlködni azon, hogy laza legyél.

Mindenki választás előtt áll. El kell dönteni, akár minden reggel iskolába menet, hogy most az iskolai társadalom elfogadása miatt hajlandó vagyok-e másokat kibeszélni, kigúnyolni, lenyomni, hogy így pozicionálni magam - vagy egy másik eszközt választva, kedvesen és szeretettel, mások javát keresve nyerni meg a kortársakat. 

Nem szabad attól félni, hogy én leszek a kirekesztett és lenyomott, ha nem leszek "laza és vagány".

Az igazi lazaság és vagányság ugyanis jóval több annál, hogy attól rettegjünk és aggódjunk, hogy vajon a többiek mit szólnak és gondolnak majd rólunk. 

Légy kedves, szeretetteljes, empatikus, nyitott és elfogadó. Ha keresztény vagy, ne olyan próbálj lenni, mint az iskola "sztárjai", hanem próbálj olyan lenni, mint Jézus. Lehet, hogy ez rövid távon nem lesz kifizetődő, ne hosszú távon mindenképpen.